Vendégjáték

Sziasztok!

A kedves bloggazda megkért, hogy garázdálkodjak kicsit nála, mégpedig kifejezetten ezzel a történettel, és mivel a kedves bloggazda egy felettébb tüneményes úriember, ki tudna ellenállni neki? :) Jó szórakozást, főleg az rpg-mániásoknak! :)

ŐRSZOLGÁLAT

- A király nem ér rá.

Azt hittem, remek állás lesz. Bár talán valahol ez igaz is. Szellemileg nem túl megterhelő; tisztességes fizetést viszek haza a feleségemhez; rengeteg érdekes emberrel találkozom.

Érdekes emberek? Igen, ezt hajtogatom magamnak, de egy önbeteljesítő jóslat lehetősége egyre távolabbról kecsegtet. Azok, akikkel találkozom, mind hősök. Néhányukban van elég méltóság ahhoz, hogy az első mondat után ne vegyenek rólam tudomást. Néhányukban nincs.

- A király nem ér rá.

- A király nem ér rá.

Jaj, ne! Ez is egy olyasfajta zöldfülű kalandozó, akinek a nem nem válasz.

- A király nem ér rá.

Nem látod, hogy nem mondok semmi mást? Hagyj már békén!

- A király nem ér rá.

Hahó! Egymondatos NPC vagyok. Semmi mást nem fogsz belőlem kiszedni. Persze, persze, tudom, hallottad a szomszédod másodunokatestvére munkatársának kutyaetetőjétől, hogy ha folyamatosan zaklatsz, megenyhülök és folytatom. Meglepetés, Einstein, nem így lesz!

- A király nem ér rá.

Tudod, azt kívánom, bárcsak fogadna a király. Komolyan. Azt csak remélem, hogy bedobatna a katakombákba és hagyna elrohadni! Ehh, bebörtönözhet, de mindketten tudjuk, hogy lesz ott valami csodás egérút a számodra, mint ahogy minden rettenthetetlen kalandozó számára. Egyszer majd nem veszünk fel több elégedetlen őrt, csak otthagyjuk a hősöket a börtönben, kettesben a cellák falain tátongó lyukakkal.

- A király nem ér rá.

Egek, te aztán lassan kapcsolsz! Már hatszor hallottad tőlem ugyanazt a mondatot; komolyan elhiszed, hogy a szüntelen piszkálódásod eredményre vezet majd? Minden szembejövő NPC-vel így bánsz?

- A király nem ér rá.

Ne is válaszolj, hülye kérdés volt. Tényleg elhiszed.

- A király nem ér rá.

Csak állok itt a lakosztályához vezető lépcsők lábánál és megpróbálok fontosnak tűnni. A kezemben alabárd, rajtam van címerrel ékesített egyenruhám és sisakom. Nem jössz rá, hogy nincs más mondanivalóm? Tulajdonképpen láttál már olyan őrt, akinek lett volna? Miért pont én lennék más?

- A király nem ér rá.

Nem, nem mozdulok. Igen, idegyökerezek már, de tilos elmennem és te sem tudsz elmozdítani. „Hős" vagy, és a hősök betartják a szabályokat. Ez hogy tetszik? Balfék!

- A király nem ér rá.

Elment..Végre!

Talán kérdezősködik majd az öreg hölgytől a kovácsműhelyben és rájön, hogy az egyetlen izgalmas hely a környéken a barlang dél felé. Remélem, élve felzabálják majd a veszett tündérek! Nem is, inkább beszippantja egy erdei troll tüsszentés közben, és lassú kínhalállal belefullad a trutymóba!

Mintha szőke hajtincsek kandikáltak volna ki a fejére kötött tarka selyemkendő alól...ez megmagyarázna pár dolgot, beleértve a tarka selyemkendőt is. Valami ilyesmi kell, hogy azt gondolja, egy tarka selyemkendő bármiféle védelmet nyújthat a vadonban élő veszett tündérek ellen.

Nagyszerű, itt a következő társaság. Éljen, ezt egy hős-cicus vezeti. Hajlamosak majdnem olyan izmosak lenni, mint a férfiak, de rajtuk legalább legeltethetem a szemem. Ugyanazt vallják, mint a szőkeség: minél kevesebb a páncél, annál jobb. Imádom a láncing-bikinis cicusokat!

- A király nem ér rá.

Hé, gyere vissza! Még nem néztelek eleget!

Ez a szerencsém, azt hiszem. A végén az egyik cseléd elmeséli a feleségemnek, na akkor aztán lenne haddelhadd..

Mi ez? Megváltozik a háttérzene! Baljóslatú, sürgető muzsika...Ez csak egyet jelenthet; közeledik egy rosszfiú!

Bárcsak a vén banya ne fecsegne öszevissza a barlangról. Mindig, mikor odamegy valaki, felvernek egy gazembert, aki idejön, hogy túszul ejtse a királyt. Nem győzöm számolni, hányszor megtették már. Valahol negyvenkettőnél adhattam fel. Ha engedne minket kicsit gyakorolni, nem csak itthagyna, hogy halálra unjuk magunkat, akkor talán nem történne meg olyan gyakran...

Au, au, au, au, auuuu! Ez fájt! Miért nem kérnek meg a rosszfiúk, hogy menjek arrébb?

Legalábbis ez itt nem beszélt velem...

Csodás, itt jön megint a selyemkendős. Miért nem tudott a láncinges cicus a megmentésemre sietni?

- Me...mentsd meg a...királyt...

- Me...mentsd meg a...királyt...

Ez nem vicces. Nem hallja a hangomban a sürgetést, a szemrehányást? A szörny, akit TE zavartál ki a barlangból, túszul ejtette a királyt. A TE hibád. Mentsd meg!

Hé! Hé, te! Hová mész??

Hmm. Legalább annyit tehetett volna, hogy itthagy egy kis gyógyfüvet.

...

Hallom! Ez a fogadó zenéje! Micsoda, elmész ebédelni, ilyenkor?!? Gyere vissza!
Nagyszerű. Itt jön megint. Volt pofája a fogadóban pihenni, miközben én itt fekszem félholtan. Ami még rosszabb, az az idióta király valószínűleg meg is jutalmazza majd ezért!

- Me...mentsd meg a...királyt...

Ha esetleg nem vetted volna észre, még mindig ugyanazt mondom. Mindaddig ezt fogom mondani, míg meg nem mented azt az istenverte királyt! És most kaphatok egy kis gyógyfüvet?
Remek, végre felment a lépcsőn. Kampec a világnak, ha egy ilyen selyemkendős segítségére kell támaszkodnunk...

***
- Szia, drágám, hogy telt ma a napod?
- Kemény volt. Találkoztam egy idióta hőssel, aztán jött egy gazember és összevert.
- Szegény kicsikém!
- Drágám, nincs véletlenül egy kis gyógyfüved? Tényleg nagyon összevert...
- Ó, kedvesem! Annyira sajnálom! A hős betört hozzánk nemrég és ellopta!
Mintha NPC-őrnek lenni nem lenne épp elég megterhelő és idegölő...
- Jut eszembe, drágám; beszéltem Mildreddel, tudod, a szolgálólány, aki az ágyneműt cseréli a kastélyban...említett valamit rólad meg egy láncing-bikinis nőről...
NPC-őrnek lenni határozottan nem a legmegterhelőbb és legidegölőbb...

(Eredeti: Peter F. Blair - Guard Duty, www.elfwood.com)